Igyekszünk izgalmasra írni a történetet, és reméljük, hogy kapunk egy-két kommentek, biztatás képpen. Esetleg ha nem tetszik, akkor azt is írjátok le, minden vélemény sokat számít. Ha megtetszik a történet, és szeretnél velünk tartani, akkor tudod mi a dolgod! ;)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, és további szép napot! :)
Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan lány, mint én, egyszer az életben olyan sikerek ér el, amiről mindig is álmodott. Kiskoromban, amikor apukám nem volt otthon velem, bekapcsoltam a tévét, és a szebbnél-szebb lányok, fotózását figyeltem. Mindig modell akartam lenni. Amióta az eszemet tudom, arra készültem, hogy ha nagy leszek, a spórolt pénzemből el tudjak menni Londonba. Abba a városba, ahol a legtöbb esélyem lenne, a modell szakma bejutásra. A fejemben minden apró részletet kiterveltem, és száz százalékik biztos voltam benne, hogy meg tudom valósítani az álmomat. Mert anyukám mindig azt mondta, hogy ne adjam fel. De sajnos ő feladta.
Amikor még kicsi voltam, ő súlyos beteg. Tudta, hogy meg fog halni. Utolsó napjaiban, egy napló írt nekem, hogy ha nagy leszek, hasznát tudja venni. Minden születésnapomra írt egy bejegyzést, amiben jó tanácsokat ad, és arra ösztönöz, hogy ne adjam fel.
És én tényleg nem adtam fel. Megküzdöttem, a részeg apámmal, legyőztem a betegségeket, elvégeztem a középiskolát. Alig vártam, hogy a kezemben tarthassam az érettségimet, és végre a hátam mögött tudhassam az apámat, s a szörnyű emlékeket. Apámat nem érdekelte, hogy mit csinálok, neki az volta a fontos, hogy legyen pénze alkoholra. A tanulás sem volt könnyű, hiszen mindig ott állt mellettem részegen, és kiabált. Próbáltam nem figyelni rá, és az álmomért küzdeni. Akárhányszor megvert, arra gondoltam, hogy már nem kell sok, és elmehetek innen, örökre.
Kijutottam Londonba, ahol egy szegényebb részen, sikerült kibérelnem egy kisebb házat. Innen már minden ment magától. Találtam egy állást, és a munkámért kapott pénzből, szépen feltornáztam magam. Ekkor ismerkedtem meg azzal a személlyel, aki tönkretette az életemet. David mindent elvett tőlem. A boldogságot, a barátaimat, a pénzemet. Amikor megismertem, azt hittem, mellette boldog leszek, A szerelemtől semmit nem láttam, mindent megtettem, amit mondott. Egy hónappal a megismerkedésünk után, összeköltöztünk. Itt kezdődtek a gondok. David már nem ugyan úgy viselkedett, mint ezelőtt. Egyre agresszív lett, ami miatt nem tudtunk rendesen beszélgetni. Amikor kicsit hangosabban szóltam neki, megütött. És neki ez a cselekedete annyira megtetszett, hogy minden nap megvert. Szólni senkinek nem szólhattam, így tűrnöm kellett.
Azonban egyik este elszöktem. Összeszedtem pár ruhát, és kiugrottam az ablakon. Futottam amerre csak tudtam, olyan gyorsan, mint még soha. Mivel sok pénzem nem maradt kénytelen voltam az utcán aludni. Reggel útnak indultam, hogy szállás, és munka után nézzek. Egy kedves hölgy segítségével, bementem a közeli kávézóba, ahol szerencsém volt, felvettek.
Hónapokig dolgoztam ott, attól félve, hogy David megtalál. De ő nem jött. Úgy éreztem, többet nem fogom látni, és ez a gondolta megnyugtatott. Amikor elég pénz gyűjtöttem, otthagytam a kávézót, és elindultam London belvárosába. Egy híres modellügynökséghez mentem, hogy valóra váltsam régi álmom. Így ismerkedtem meg a(z) One Direction fiúkkal.
A közös munka nagyszerű volt. Imádtam velük lenni. A feladatom annyi volt, hogy pár fotózáson részt veszek, az új videóklippükhöz, de nekem ez a munka élet mentő volt. Nagyon megszerettem a fiúkat, olyannyira, hogy a bátyáimnak tekintettem őket. Két hónapig tartott a közös munka, utána szó szerint kidobtak az utcára. De nem maradtam egyedül. A fiú befogadtak hozzájuk, és beszéltek a modell ügynökséggel, hogy találjanak valami megoldást. Nem akartam elfogadni, sem a szállást, sem a munkát. Talán egy hétbe telt, mire megadtam magam, és beköltöztem hozzájuk. De a munkát visszautasítottam. Nem akartam, hogy azért vegyen fel, mert a fiúk megparancsolták. Ezért egy másik ügynökséghez mentem, ahol éppen volt egy üres hely.
Szóval, ennyi lenne az én történetem. Valóra váltottam az álmom. Megküzdöttem minden akadállyal, bár nem volt könnyű dolgom. Eljutottam a célhoz, és innen remélem már csak jobbak történhetnek.
Írjátok le a véleményeteket! :) Puszi: Aria D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése