Sziasztok :( :(

Úgy Határoztuk Meg Hogy Véglesen Törölni Fogjuk Blogot Mert Azt Vettük Érsze Hogy Senkit Nem Érdekel Sztori Akár Hogy is el kezdtünk Barátnőmel írni de Most Már látjuk kár volt bele kezdenük :( 

1.Fejezet

Maggie Butler szemszöge 

Egy fárasztó napot tudhatunk a hátunk mögött. Az évek alatt, talán a mai nap volt a lepörgősebb, és egyben a leghosszabb. Az egész csapat nagyon keményen dolgozott, és ez a végeredményen is meglátszik. A fiú nagyszerű munkát végeztek, beleadtak mindent. A mai nap volt az, amikor senkinek nem lehetett hibáznia, mindennek tökéletesen kellett alakulnia.

Sok ember fordult meg a stúdióban, akik a jobbnál jobb ötleteiket adták bele a klippbe.

A fiúk is próbálták komolyan venni a munkát, de azért a szünetekben jutott idő a hülyeségre is. Hihetetlen, hogy felnőtt, huszonhárom-huszonnégy évesek, és ilyen baromságokat tudnak csinálni. Pont olyanok, mint voltak. Az évek alatt, csak a külsejük változott, belülről ugyan olyan gyerekek maradtak.

- Maggie, segíts! Nem tudom levenni. - jött oda hozzám nyafogva Niall.

- Ki adta rád, ezt a szűk pólót? - néztem végig rajta. Egy fehér, testhez simuló pólót viselt, amit hiába rángatott, nem tudott leszedni magáról.

- Hát te! - kiáltott fel sértődötten, mire elnevettem magam.

-Jó, gyere ide, segítek. - megragadtam az anyag alját, és megpróbáltam lehúzni róla, de sehogy nem sikerült. A nagy kiabálásra, mert Niall elkezdett hisztizni, hogy a póló örökre rajta marad, a fiúk is odajöttek hozzánk, és mind kérdőn néztek ránk. Hát nem mondom, tényleg furcsán nézhettünk ki. Az öltöző közepén, ketten, én Niall pólóját rángatva, míg ő sikítozik.

- Mit csináltok? - tette csípőre kezét Louis. Persze tudtam, hogy csak játékból kérdezi, ő mégis próbált komoly arcot vágni.

- Örökre rajtam marad. - kezdett el körbe-körbe futni az öltözőbe a szőke.

- Mi történt? - kérdezte jogosan Liam.

- Összecseréltem a pólóját, és egy kisebb méretet adtam neki. Most meg nem tudja levenni. - magyaráztam, miközben a fiókban kutattam az olló után,

- Az előbb másnak tűnt. - lökte meg Harry Louis-t.

- Nagyon vicces vagy. - dobtam hozzá egy csatot, mert az akadt először a kezembe. - Hol van az olló?

- Mit akarsz te azzal?-állt meg hirtelen Niall.

- Levágni a hajamat. - forgattam meg szemeim, majd folytattam a keresést egy másik fiókban.

- Itt van. - emelte fel az eszközt a göndör, és úgy ment oda a szőkéhez, hogy ne lássa meg az ollót.

- Niall, én úgy szeretlek. - átölelte a fiút, aki mit sem sejtve bújt hozzá. Harry gyorsan végighúzta az eszközt a pólón, és letépte Niall-ről.

- Haver.-csodálkozva nézett végig magán Niall.- Ezt hogy csináltad?

- Legyen az én titkom. - veregette hátba.

Mindenki a hasát fogva nevetett, kivéve a szöszit, mert ő nem értette a poént. Összepakoltam a ruhákat, amiket a fiúk ledobáltam magukról, és elpakoltam a sminkes asztalon is. Mikor már elviselhető rend volt a helységben, felvettem a táskámat, s indultam a többiek után. Becsuktam az ajtót, elköszöntem az éppen ott álló biztonsági őrtől, és a kijárat felé mentem.

-Valaki nagyon csinos.-hallottam meg Louis hangját a hátam mögül, majd két ölelt át.

-Ki? Hol van?

- Hát, most éppen nincs itt, úgyhogy te is elég leszel.-rántotta meg a vállát. Persze nagyon jól tudtam, hogy ismét csak játszik, neki ez a szokása.

- Gonosz vagy. - fordultam meg kezei között, duzzogós arcot vágva.

- Szeretlek. - adott számra egy kicsi puszit. Majd még egyet, amiből csókot formált.

- Lou, gyertek már! - kiáltott Harry. Gyorsan szétváltunk, majd kézen fogva indultunk a többiekhez, akik már a kocsiban ültek, ránk várva. A rajongók miatt kicsit nehezen tudtunk átfurakodni, de a biztonsági őrök segítségével, most is sikeresen megúsztuk.

- Szóval, szeretném megköszönni a mai munkátok srácok. Köszönöm, hogy megpróbáltatok normálisan viselkedni, ami nem nagyon sikerült, de a szándék a fontos. Holnap találkozunk, de nem itt, hanem egy másik helye. A címet, és az időpontot még elküldöm. Kérek mindenkit, ne késsetek. Van kérdés? -nézett végig rajtunk Paul a kocsiban.

Mivel senkinek nem volt kérdezni valója, folytattuk a beszélgetést. Vagyis folytattuk volna, ha Harry nem kezdi el bömböltetni a rádióból, az egyik rock banda zenéjét. Felvette max hangerőre, és amennyire egy kocsiban lehet, táncolni kezdett. Mindenki nevetve figyelte, és bármennyire is próbáltuk kicsit lehalkítani a zenét, nem tudtuk. A göndör nagyon élvezte a dolgot, ami megtetszett Lou-nak is, és ő is csatlakozott. Már a hasunkat fogtuk a nevetéstől, és örültünk, hogy Paul nem szól ránk. Kivételes alkalom, amikor hagyja, hogy egy kicsit hülyéskedjünk, így együtt. Gyorsan elővettem a telefonom, és készítettem róluk egy képet. Amikor Harry meglátta, azonnal pózolni kezdett, és így egy egész fotósorozat készült a két bolondról. 

Útközben felvettük Dani-t is, és végre volt valaki, akivel tudtam normálisan beszélgetni. Sok volt mára a fiúkból.  Szegény, még nem tudtam mi vár rá, és amikor beszállt, kicsit meglepődött. Üvöltő zene, Harry és Louis táncolnak, mindenki más a fejét fogja. Nevetve köszönt mindenkinek, majd barátja mellé ült, s adott neki egy csókot. Ők annyira egymáshoz illenek. Harcoltak azért, hogy együtt lehessenek, és sikerült nekik. Danielle-t régen láttam ilyen boldognak. Sok rossz érte az életben, és megérdemli a boldogságot. 

Eszmecserémből Louis zökkentett ki, mivel leült mellém, és a combomat kezdte simogatni.

- Min gondolkozol ennyire? - suttogta fülembe.

- Csak úgy mindenen. - válaszoltam, majd szájára nyomtam egy puszit. Vállára hajtottam a fejem, és próbáltam kizárni a hangos rockot.
Talán csak pár percet pihentem, mert arra lettem figyelmes, hogy mindenki száll ki a kocsiból. Louis még mindig ott ült, ahol eddig, és arcomat simogatta.
-Megérkeztünk?-néztem fel rá, s válaszul egy bólintást kaptam.
Kinyújtottam kicsit elgémberedett lábaim, majd kiszálltam a járműből. Megvártam barátomat, és együtt mentünk be a házba, ahol már mindenki bent volt. Dani és Liam nem tartózkodtak a nappaliban, amit megértek, hiszen két napja nem látták egymást. Harry és Niall videó játékoztak, mint mindig. Én soha nem fogom megérteni, hogy mi a jó abban az agyfagyasztó játékban. Nekik ha van egy kis idejük, akkor leülnek, és játszanak órákig. Volt már, hogy én is leültem melléjük, hogy kipróbáljam, de sehogy sem ment. Egyszerre nem tudtam a konzolt nézni, és a tévét. Emiatt a problémám miatt kinevettek, és finoman megkértek, hogy soha többet ne játsszak velük. Hát nem csodálom.
- Magi - kiabált Niall, pedig ott álltam mellette.
- Igen? - kiabáltam vissza, mire ijedten hátrafordult, és elkezdett nevetni.
- Arra gondoltam, hogy a mai nap után, tudod ami velem történt.
- Mit akarsz? - tettem csípőre a kezem. Már túl jól ismerem, és tudom, hogy valamit nagyon szeretne.
- Sütsz palacsintát? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Niall, van itthon pizza is.
- Tudom, de én most a palacsintát kívánom.
- Jó.- adtam meg magam, és a konyhába mentem. Nem kellett előkeresnem a receptet, pontosan tudtam, hogyan kell csinálni ezt a finomságot. Annyiszor készítettem már ilyet a drága szöszinek, hogy tudom fejből.
Elővettem a szükséges hozzávalókat, majd a hajamat felkötöttem egy kontyba, s nekikezdtem a tészta elkészítésének. Szép lassan minden belekerült a tálba, majd azt összekavartam, és hagytam egy kicsit állni. Addig elővettem a palacsintasütőt, és a gázra helyeztem.
- Segíthetek? - jött be Dani.
- Jó, hogy jössz. Szerintem ezeknek nem lesz elég csak a palacsinta. -gondolkoztam el.- Még valamit csinálni kell.
Dani is egyet értett velem, hiszen őket ismerve, meg tudnának enni egy egészet éttermet. Úgy döntöttünk, hogy egy kisebb adag tiramisut is csinálunk, amit mindannyian szeretnek. Amíg én a palacsinta sütésével foglalkoztam, Dani nekikezdett a süteménynek. Nehéz munkánk volt, mert valamelyik fiú mindig bejött, megnézni hogy haladunk. Persze amikor bejött valamelyik, meglátta a már készen lévő finomságokat, és elvitt belőle kettőt-hármat.
- Niall, így soha nem leszünk készen. - csaptam rá a kezére,mert éppen egy palacsintát akart lenyúlni.
- De olyan éhes vagyok.
- Mindjárt ehettek, pár perc. Annyit csak kibírsz. - tereltem vissza a nappaliba.
Öt perc múlva valóban kész lettünk a finomságunkkal, és az asztalhoz vittük őket. Nem kellett szólunk, mert ahogy megérezték az illatokat, azonnal az asztal köré gyűltek. A szöszi hármasával ette a palacsintákat, és büszke voltam magamra, amiért azt mondtam, hogy ez nem lesz elég nekik. Harry okos volt, mert tudta, hogy ha elfogy a palacsinta, akkor Niall a tiramisut támadja le, ezért a süteményt kezdet enni. Dani-val nevetve néztük őket, amikor eszembe jutott, hogy le kellene fotózni ezt a vicces pillanatot. Barátnőm már hozta is a telefonját, és készített egy csomó képet a bolondjainkról.
Este felé mindannyian leülünk a tévé elé, ami szokatlan volt, mert soha nem szokott ilyen előfordulni. Valamelyikünknek mindig van valami elfoglaltsága, hiába terveztük el, hogy filmet nézünk. A filmet kivételesen most mi választottuk Dani-val, amiért olyan finom vacsorát csináltunk. Úgy döntöttünk, hogy nem kínozzuk a fiúkat valami romantikus történettel, ezért egy vígjátékot választottunk.
Mindenki elhelyezkedett a kanapén. Liam és Dani összebújva középen, Harry magányosan a sarokba, Niall ugyanígy a másik sarokba, mi pedig Lou-val a földön kötöttünk ki. Én ezt nem bántam, mert barátomon feküdtem, és nem a kemény padlón.
A film egyáltalán nem érdekelt. Valami olyasmiről szólt, hogy a család kirándulni megy, de mindenféle baleset éri őket. Nekem az első tíz percben elegem lett belőle, ezért inkább Lou arcát kezdtem vizsgálni. Néha kék szemivel lenézett rám, s olyankor egy rövid csókot nyomott számra, majd tovább nézte a filmet. Azzal szórakoztattam magam, hogy Lou hasát nyomkodtam, ami neki már nem annyira volt szórakoztató. Amikor elege lett belőle, mind a két kezemet lefogta, és csikizni kezdett, mire én hangosan felnevettem. A többiek mérgesen rám szóltak, de továbbra sem tudtam abbahagyni a nevetést.
- Maggie! - szólt Niall harmadjára, de közben a szemét nem vette le a televízióról.
Louis befejezte kínzásomat, azzal a feltétellel, ha nem piszkálom. Muszáj voltam igent mondani, már csak a többiek miatt is.
Mindenki figyelmesen nézte a filmet, néha- néha felnevettek. Én nem értettem mi olyan vicces, de hát ők tudják. Mivel nem tudtam mit csinálni, úgy döntöttem, felmegyek a szobánkba. Vagyis mentem volna, ha Lou enged. Hiába kértem, továbbra is magánál tartott. Szorosan hozzábújtam, és mellkasát párnának használva, szépen lassan elaludtam.

Happy Birthday Harry Styles